|
God protect us |
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem…
…az otthonom. Itt áll a ház, amiben lakom apával és anyával. A kutyám is itt él velünk. Kacinak hívják. Aztán lakik még két nyúl is kint a kertben, a kiszáradt orgonabokor alatt. Tavunk is van. Aranyhalak, békák és háton úszó poloskák osztoznak rajta. Nyáron gyakori vendég a szender és a százszínű szitakötő. Az udvarban hatalmas, rigófüttyös fenyőfák állnak. Hónuk alatt egy szelíd cseresznyefa, rajta a mókus törzsvendég. Aztán van még fügénk is, csak pici még. Kertünk körül fagyalból van a sövény. Kapunk viszont nincsen. Csak a helye. Ide hozza nekem a levelet a postás. A ház címe: "Szentendre, Otelló köz 6 szám".
Ha kimerészkedem a közből, a Csabagyöngyére jutok. Innen meredek kaptató fut az imaházig. Olyan meredek, hogy a biciklit félúttól már anyának is tolni kell. Ha pedig fentről visszanézek, látom lent a háztetőnket. A távolban dimbes-dombos a táj. A térkép szerint arra van Dobogó-kő és Visegrád. Én azonban a Kálvária felé járok. Arra visz az út az iskolámhoz. Ha sietős, a fogászatnál átvágok. Innen gyökérlépcső fut a Bükkösig. Abban szákkal fogtunk egyszer egy csukát is, meg aranyhalat, sánta rákot, puszta kézzel vízisiklót, volt vagy másfél méteres. Egy japán turista még le is fényképezett. A jobb parton piacozni szoktak. Ha lejövünk, mindig veszünk kürtőskalácsot. Kakaósat. A patak bal partján, szemben a piaccal áll a régi óvodám. Mögötte, a Bajcsy-Zsilinszky Endre utca 4. alatt van az iskola. Úgy hívják, hogy Szent András. Oda járok minden hétköznap reggel fél nyolcra. Illetve, hadd pontosítsak! Most december van, roráté, ezért első utam hajnali misére a templomba vezet. A Péter-Pálba. Mert az az én templomom. Az én Istenem háza. Vasárnaponként is itt hallgatjuk a misét. Mise után pedig pitát veszünk a töröknél. Persze van még itt könyvtár, Spar és orvosi rendelő, HÉV állomás, éttermek, terek, utcák, meg a Duna. Nem is folytatom. A sor igen hosszúra nyúlna. A lényeg az, hogy nekem ez mind a Haza. Aztán, ha vonatra ülök és Kaposvárig zötyögök, akkor is csak hazajövök. Mert engem ott is egy otthon vár. Ott lakik az egyik nagymamám s nagypapám. De Mernyére sem idegenbe megyek. Ott a másik két nagyszülőm és egy dédi vár.
Hát ilyen nagy az én kis hazám.
okay that's mainly the reason that i couldn't check in yesterday. had a lot of homework even had to write 2 esseys, one of our future school and one about my homeland you could read above about what it means to me. to write about the future was a fun thing i laughed a lot while making. the homeland piece started like real difficult i mean what is homeland really? and how should i feel about it. dad said don't bother with big things and just write about places i could call home and that gonna cover the whole point of the task. to help me understand what he meant he showed me a poem called Nem tudhatom by a poet named Radnóti i've never heard of him before but there're a few translations of the poem here. I can't say it is a personal favourite and some parts were kind of confusing to me but dad told me to concentrate how the poet seems to feel of certain things, details, things that others might consider insignificant and i found some lines quite nice this one for example and now i'll repeat what the poet said word for word: and what is targeted as rail or factory
is just a lineman by his signal-box to me,
and children watch him wave his red flag for the guard,
and sheepdogs roll and tumble in the foundry yard;
that's kinda nice i think, imagine that komondor rolling and tumbling. Komondor is a huge dog, real big and it's like a giant turning that somersault. i copied the whole essey cos i like it cos it's really me and it sounds like poem and i like to read it out lout but only in hungarian cos it didn't sound that interesting and funny and playful in english at all.
|
At my first communion |
And here's some little something about that we are right in the middle of the advent calendar and christmas eve's really nearing. and every morning i get up real early at 5.45 am and go to church cos it's rorate and it is something that's almost the most peaceful thing i can imagine. Oh i've totally forgot to tell you about my first reception of the Sacrament of the Holy Eucharist. it was several months ago actually. we practiced a lot in school in religion class and in the end it was a big thing truely said. after that even the church seems a lot smaller and more comfortable and everything is so close to me now. here i am on the left at my first communion.
but i must confess sometimes it's not that easy to keep all those rules. after a wrongdoing i had to write an essey of how to behave at church. it was all cos I was playing with a tissue during mass not paying attention and the teachers caught me on the act. i think it was before my first communion. that's my essey below. it had to be at least 1 page! my appology was accepted but Lizie had to write another one cos it was found to be not honest enough. but mine is here if you were interested (in hungarian cos it's too long for now to translate):
Hogyan kell viselkedni a templomban
(Pásztohy Lili bünti írása)
Ma, 2011. május másodikán reggel az iskolamisén megtéptem egy papírzsepit. Nem tudok felhozni semmit a mentségemre. Tudom, nem cselekedtem helyesen. Őszintén sajnálom. Megbántam. Ezzel a fogalmazással is szeretnék bocsánatot kérni Szilvi nénitől, Marcsi nénitől és azoktól az osztálytársaimtól, akik rendben végighallgatták a szent misét. Persze, az atyától és a ministránsoktól is. Szóval mindenkitől. Istent most nem írom ide, mert neki már elmondtam délután a templomajtóban, míg apa, anya és Márta, a mamám a sarkon beszélgettek és nyalták a fagyijukat. Odabent miséztek, és égtek a gyertyák, és olyan nyugalmas volt. Az az igazság, hogy eközben egy kicsit furán is éreztem magam, mert a hátam mögött, a téren László atya éppen egy öreg bácsival beszélgetett, és az egésztől annyira összezavarodtam, hogy köszönés nélkül jöttem el, amikor apa kiáltott, hogy "Lili, most már mennünk kellene, mert a Márta lekési a HÉV-et!". A templom sarkánál apa megkérdezte, hogy köszöntem-e az atyának, és én bevallottam, hogy nem, de rögtön hozzá tettem azt is, hogy emiatt nagyon rosszul érzem magam, de nem bírtam rávenni a lábaimat, hogy visszavigyenek a templom elé.
A rossz dolgaim így rakódtak szép rendben a vállamra, és nem igazán tudtam, hogy könnyíthetnék a lelkiismeretemen. Ó, és azt el sem mondtam, hogy mikor annál a fagyizónál jártunk, ahol lapáttal mérik a fagyit, és lehet felesben is kérni a gombócot, leesett a kis kereszt a láncomról. Akkor már tudtam, hogy nagy a baj…
Ekkor mondtam el anyuéknak, hogy mi történt reggel a templomban. Azt, hogy a Marcsi nénitől kapott papír zsebkendőt megtéptem, amit a Szilvi néni mérgesen elvett tőlem. Elvette Aliztól és Katától is. Azt is elmeséltem, hogy én nem is téptem meg annyira, mint a barátnőim, és hogy talán nem is én voltam a fő kolompos, de apa ezt nem akarta végig hallgatni, mert szerinte nem a tépkedés miatt kell bűnhődnöm. Mire én: "De, de, a Szilvi néni mondta!". Meg, hogy ezt az írást, aminek minimum egy oldalt kell kitennie, pont ezért rótták ki ránk, mert a templomban, a mise alatt nem tépkedjük csíkokra a papírzsepit, és apát az sem érdekelte, hogy én igazából csak egyetlen csíkot téptem belőle, azt is rögtön eldugtam a nadrágom zsebébe. Ki is vettem, és meg is mutattam neki! De apa csak arra volt kíváncsi, hogy miről beszélt a pap a templomban, és nekem akkor őszintén be kellett vallanom, hogy nem tudom. Annyira sem emlékeztem az egészből, mint egy hörcsögfarok, márpedig az igen pirinyóka, és csak akkor látszik, amikor nyújtózkodik a jószág. Szóval, igen, nem figyeltem. Nem emlékszem semmire, csak a zsepire, és hogy milyen jó lett volna aludni egy kicsit, vagy valahol máshol lenni. És hogy bárcsak lenne egy igazi kutyusom. Vagy hogy az ebnevelde.hu-n jó lenne egy hatodik kutya is, de az már ötven aranycsont, úgyhogy inkább mégse kell. Pedig én szeretek templomba járni, őszintén írom. De ma reggel valahogy nem volt olyan, mint máskor. Mint vasárnap reggelente anyával és apával. Bár apa a legutóbbi három vasárnapot kihagyta! És, apuci, ez azért rosszaság, mert egyszer például azért nem jöttél, mert a tévében nézted a forma 1-et! Jó, tudom, most megint másról beszélek, és nem az én dolgaimról. Bocsi!
Egy szó, mint száz, helytelenül viselkedtem, és ígérem, igyekszem jóvá tenni. Odafigyelni a pap szavára, és tanulni belőle. És még ideírom magamnak azt is, hogy nem szabad beszélgetni, másokat zavarni, mert a templom azért is van, hogy aki oda belép könnyebben találjon utat Istenhez, és ebbe senki sem rondíthat bele például zsebkendőszaggatással. Meg aztán senki se nézelődjön csak úgy a nagyvilágba. Figyelmünkkel tiszteljük meg az atyát, aki segít eljutni az igaz és helyes dolgokhoz. Nagy hirtelen ezek jutottak eszembe a megfelelő templomi viselkedésről. Az én lelkiismeretem megkönnyebbült, hogy ezt leírtam. Igyekszem jobb lenni és jónak maradni. Apa pedig megígérte, hogy reggelre megjavítja a kis keresztemet.
But i don't wanna sound sad now or something cos i'm really not and before leaving let me share this picture of me with my handful advent wreath. so tiny and so nice and 3 of its 4 tiny candles have already lit. it's not a traditional advent wreath you see. evergreen but made of metal and the fourth candle supposed to be rose. but i feel like it comes from my very heart and soul.
|
It feels like holding a warm and fragile
babybird in your hands |