I put 'PLEASE FORWARD' on this post + Tarka magyarka különszám!

Forwarding

Okay i know it's not quite an appropriate example to 'forward' and i've no choice but to put it this way via this image of my nighttime submarine of the purple sea cos not much time left and I'd really really like it to be given out that i got this story written by me and my teacher entered it for this compatition and now it is officially picked by apácai publishing house for the final round in which the jury gonna announce the best ones and there's this public vote going on and I'd really really love if you sent me a vote. Down here below i pasted all the writing and I know i know it's in hungarian but you must trust me cos i like it. only thing you've got to do is FORWARD this code of my writing [the code you have to copy: 3-4. évf. mese: 088-M] to this address [tehetseg@apaczai.hu] by email just copy the code. 

If you can't translate it to english i tell you it's about a girl who's never before been to the zoo and never before seen animals like elephant or lion only mouse and flies and snails with that broken antenna and all the other girls on the playground kept on chitchatting about those giant creatures so my girl at home that night while preparing to sleep told her mom  she wanted to see those animals and it was over midnight by then and her mom told her how it might be in a zoo and it was so warm and sparkling and huge like a carneval that my girl fell asleep and in her dream it all came true and there were no cages and bars and no visitors around just that girl and those creatures playing with her even managed to give a five to a long piton and it was that much fun and even the mouse from under her bed was there and the snail with that broken antenna and her 8 legged spiders who made spun candy clouds onto the sky and it felt so good and it wasn't that sad when the dream ended cos in that morning her mom brought her warm milk in her bed. this is the end and here it is how it was actually written:

Egy életre szóló álom / Gondoltam egy kislányt

Pásztohy Lili története

Gondoltam egy kislányt. Olyan formát, mint Charlie a Csokigyárból, csak nem fiú volt, és nem a Csokigyárba vágyott rettenetesen, hanem az állatkertbe. Mert ő állatból csak aprócskákat ismert: a tavaszi susztikat a járda repedéseiből, a békákat a patak partjáról, az egyszarvú csigát és a nyolc lábú pókot az ágya alól, meg az esti egércincogást. Egy nap azonban hallott más gyerekeket, akik hatalmasabb és félelmetesebb állatokat is láttak már: oroszlánt, medvét és zsiráfot, meg ormányos elefántot, és ezek a különleges teremtmények nem is laktak messze, csak itt, a budapesti állatkertben. Hú, ez a kislány nagyon szeretett volna találkozni ezekkel az állatokkal. Este nem is bírt elaludni. Elhatározta, ha törik, ha szakad, megvárja, míg hazaér az anyukája a munkából, s elmeséli neki, mifélét csacsogtak azok a gyerekek, meg azt, hogy ő is meg akarja nézni azt a helyet, ahol látni oroszlánt, medvét és zsiráfot, meg ormányos elefántot. Nagyon-nagyon sokáig várt, virrasztott az ágyában. Már olyan későre járt, hogy hallotta a nagymamáját horkolni kint a fotelben. Aztán amikor már cudarul csiklandozta az álom, s már jobban esett volna aludni, mint anyára várni, hirtelen fordult a zárban a kulcs:

- Anya, anya, te vagy az? - suttogta izgatottan a kislány.

- Hékás-békás, te még ébren vagy!? - csodálkozott az anyukája, és leült a kislány ágyának a szélére. A kislány pedig elmesélte az oroszlánt, a medvét és a zsiráfot, meg az ormányos elefántot, és hogy azok a gyerekek már voltak az állatkertben, ahová ő is nagyon, de nagyon el szeretne egyszer menni. Az anyukája hideg kezével megsimogatta a kislány arcát, és azt mondta, hogy mindennél jobban szereti, s hogy egyszer becsszóra el fognak menni az állatkertbe, de ahhoz most szépen el kell aludni. Hogy jobban essen az alvás, az anyukája megfogta a kislány kezét, s elmesélte neki, milyennek képzeli ő az állatkertet. A meséjében ott volt az oroszlán, a medve és a zsiráf, meg az ormányos elefánt, és még vagy ezer érdekesebbnél érdekesebb állat. Aztán valahol a lajhárnál, vagy tán a szerecsenmaki kifutója előtt az anyuka elengedte a kislány kezét, s rábízta az álommanóra az állatkerti kalauzolást. S akkor hirtelen eltűntek a rácsok, és az állatkert egy nyüzsgő és hangos állatkarnevállá változott, ahol az oroszlán, a medve és a zsiráf, meg az ormányos elefánt, de még a lajhár és a szerecsenmaki is együtt járta a táncot. Az ormányos trombitázott, az oroszlán a tücsök hegedűjén játszott. A kis gorilla nagy tenyerével kézen fogta, az orrszarvú meg cirógatta. Még a papagáj sem feleselt, a víziló meg, képzeljétek, kecsesen ugrókötelezett. Valahol a forgatagban még pacsizott is egy nagy pitonnal. De ott voltak a susztik is, meg a békák, az egércincogás, és az összes egyszarvú csigák a nyolclábú pókokkal, akik szorgosan szőtték vattacukorfelhőiket a ragyogó kék égre. Így folyt az álom jókedvvel és bukfencekkel, és oly sokáig tartott, mint azelőtt még egyik álma sem. Sőt, még egy icipicit annál is tovább, és most nem is volt olyan fájó a búcsúzkodás, mert reggel anyukája ágyba hozta a kislány meleg kakaóját.

So tell me do you like it or not? I like it a lot. If you like it too you can drop a vote and you know what if i won you'll get a prize as well from me all of you. Here it is below what I drew right now. this is a snow penguin saying 'YOU WON' and actually you can take her with you right now i give it to you as a gift and you don't even have to vote for me i just simply give it to YOU! Bye LiLi out   

Okay then this is my gift to you and now she's yours too

Tarka magyarka 1.

Azt mondta a Márta, hogy nem szokta nézni a blogomat, mert nem érti amit írok. Neki az angol kínai. Illetve nem magyar. Szóval ezért kínai. És a nanónak is. Néha megnézik a képeket de semmi több. Nem írják, hogy hú de jó vagy hú de rossz, na jó azt ne, mert minden csak angol angol és angol és Klárimama szerint is butaság, mert mi magyarok vagyunk hát beszéljünk magyarul. szerinte a magyar nagyon szép nyelv, ezért mától írok magyarul is, hogy ők is olvashassák. Azt a címet adtam, hogy tarka magyarka, mert ez egy aszparanta és nem a marha bár az is tarka, hanem én a magyarka és ez így nagyon viccesen hangzik. tarka magyarka. szerintem vicces. most jutott eszembe és elsőnek bemásolom a szünidei fogalmazásdolgozatom. Arról eddig úgy is elfelejtettem írni és ez azért is jó, mert pont 2012 legeleje, az első dolog amit láttam belőle, így ez pont passzol kezdésnek. 

A téli szünetben történt…

(Pásztohy Lili története)

A szünet előtt két eseményt vártam igazán. A Karácsonyt és anya születésnapját, amely pont szilveszterre esett. E kettő körül azonban megesett még számos dolog, amelyeket kár volna kihagyni, így most megpróbálok mindegyikről írni egy kicsit. 

A karácsony. A fát, mint tavaly, most is együtt vettük. Sőt, ez alkalommal én választhattam. 3000 forintot fizettünk érte, és otthon le kellett vágni belőle vagy 40 cm-t, hogy szépen beférjen. A díszítést is közösen csináltuk. Kora délutánra készültünk el. Aztán, hogy az angyalok rendben tehessék a dolgukat, elmentünk az unokatesóimhoz Pomázra. Náluk mindig ebéd után van az ajándékozás. Ott voltak Anyarosék is, meg a Gyurci anyukája és a testvére. Nem mehettünk rögtön be, mert meg kellett sétáltatni Zsombiékat, hogy a Jézuska a fájuk alá rejthesse a dobozokat. Egyébként tudom, hogy náluk igazából a Katiék teszik oda. Egyszer meglestem őket. Azért így is jó volt bontani. A Márta kapott apáéktól egy fürjtojás-keltető gépet. Azt mondta, ilyen jó ajándékot még senkitől sem kapott. Mielőtt haza indultunk volna, huszonegyeztünk. Én a Mártával voltam, és a végén elnyertük mindenki zsetonját. 720 forint ütötte a markunkat, aminek a fele 360, én mégis 400-at kaptam.

Hazafelé már nagyon izgultam. Úgy éreztem, hogy a mi fánk alatt nem fog ajándék várni. Apa nyugtatott, hogy nem voltam én annyira rossz, meg különben is, amíg hiszek az ünnepben, lesz mit bontani. Azért megígérte, arra az esetre, ha az angyalok mégsem jönnének, anyával akkor is meg fognak engem ajándékozni. Anyaros kitett minket a köz elején. Onnan sétáltunk. Néztük az ablakokat, kerestük a nyomokat. Egyszer régen, emlékszem, arany hajat találtunk az úton. Most nem. De láttam, mert titokban belestem hozzájuk, hogy a Rékáéknál már jártak az angyalok. Nem akartam sietni, mégis hamar hazaértünk, és ahogy a ház sarkánál befordultunk látjuk ám, hogy a terasz, meg az ablakpárkány mécsesfénybe van öltöztetve. Na, akkor gyorsan, elő a kulcsot! Én nyitottam be elsőnek. Hallottam a zenét. Halkan szólt. A sötétben világosság pislákolt, színesen játszott. Tudtam, hogy a fán világítanak az égők. Aztán hirtelen előrontott a Kaci. Borzasztóan izgatott volt. Nagy nehezen ledobtam a cipőmet, és megtörtént… A fa alatt volt az ajándék. Nagyon örültünk, énekeltünk, és sorban kibontottuk az összes dobozt. Aztán, mikor már mind megvolt, apa előhozta, amivel ő készült, tudjátok, arra a bizonyos esetre… Mondta, hogy nem olyan szupi, mint ami a fa alatt várt, de én mégis nagyon örültem neki. Két könyv volt, meg egy csupor lépes méz, pont, amilyet mindig is akartam. 

Éjfélkor misére mentünk. Nekem ez volt az első éjféli misém. Szerencsém volt, mert még pont le tudtam ülni hátul Marcsi néni mellé. Láttam a kis Jézust, amikor behozták. Széttárt karokkal vigyázzba állt György atya tenyerén. Nem nézett ki újszülöttnek. A mise végére igencsak elfáradtam. Kétszer ki is esett a kezemből a perselypénz. Azért örülök, hogy fennmaradtam. 

26-án levitt minket a Szilvi Totojásékhoz Kaposvárra. Másnap meglátogattuk Mernyén a dédit is. Nagyon örült. Köt nekem pulcsit, sálat, sapkát. Mindegyikhez méretet is vett rólam. De a Kaci sem fog kimaradni a jóból. A mami készít neki egy kiskabátot. Nagyon cuki lesz. Színes és csíkos. De most nem is erről mesélnék! Inkább a visszaútról. Vonattal jöttünk. Intercityvel. Volt egy kis gond a jegyekkel, mert véletlenségből egy későbbi járatra szólt, de apa elintézte a kalauzzal. Maradhattunk. A lényeg, hogy a vonaton, nem is az intercityn, hanem már az átszállás előtt, a személyen, amin Dombóvárig zötyögtünk, találkoztunk Marikával. Másfél évvel idősebb nálam, és egyedül vonatozott ilyen nagy távolságra. Visnyeszéplakon lakik, a Tanya 66 alatt. Úgy élnek ott, mint rég éltek öregek messze falvakban. Vályog a házuk, amit maguk építettek a szomszédokkal. Mesélte, hogyan dagasztották a sarat. Lakott régen városban is, de már nem hiányzik neki. Ahol most él, a lányok csak szoknyában járnak. Olyan buggyosban, amiben a néptáncon táncolnak. Nem megy iskolába úgy, mint mi, magántanuló. Ketten vannak az osztályban. Ő meg a barátnője. Minden órát más anyuka, meg apuka tanít más-más házban. Nincs tv, de mindig tartanak bált, ahol népzenét játszanak. Sokat olvas. Akkor éppen a Tamás bátyó kunyhóját. Mesélte, hogy nem szednek gyógyszert, és nem kapott még oltást sem. Nagyon szeret beszélni. Cseréltünk címet. Fogunk levelezni.

30-án nálunk aludt a Gergő! A Zsombi nem akart. Azt hajtogatta: "Anyával! Anyával!" Viszont a pótmatrac annyira el lett pakolva a padláson, hogy a Katinak kellett hoznia egy felfújható ágyat. Gép pumpált bele levegőt, és amikor megtelt, akkora lett, beterítette az egész padlót. Olyan volt, mint egy ugrálóvár alja. Hamar ki is próbáltuk. Anyának többször ránk kellett szólnia. Megnéztünk később két Elmót és egy Micimackót. A Gergő teljesen odavolt. Még nem látta a Szezám utcát. Amikor pedig lefeküdtünk, azt képzeltük, hogy a fenekünk alatt ringatózó matrac nem más, mint egy tengeren sodródó tutaj.

Jöjjön most a szilveszter! Anyának szuper ajándékkal készültem. Teljesen egyedül megtanultam zongorán a Csendes éjt, és el is játszottam neki. Ó, és reggel apával korán keltünk, hogy elkészítsük anya tejes kávéját. Ágyba vittük neki. Nagyon örült. Tortát nem készítettünk. Tavaly majdnem, de azt anyának kellett befejezni. Most pedig azt ígérte, hogy süt egy Eszterházyt. Még sosem csinált azelőtt. Nagyon nehéz torta. Sajnos nem sikerült. Azért az ehető részek elfogytak. Durrantottunk pezsgőt és társasoztunk. A Champions-ban anya nyert. Megérdemelte, mert karácsonykor nagyon rosszul ment neki. De a nagy vidámságba került szomorúság is. Meghalt anya utolsó afrikai fűegere. Nagyon öreg volt. Matuzsálem. Kétszer annyit élt, mint amennyit a könyv írt. Most a fia mellett fekszik egy dobozban a terasz alatt. Lehet, hogy papírhajón kis mécsessel egyik este leúsztatjuk a Dunán, vagy héliumos lufikkal felengedjük a felhők közé. De az is lehet, hogy a sövény alatt ássa el őket apa. Közel a többiekhez.

Aztán ahogy közeledett az éjfél, úgy lettünk egyre álmosabbak. Anya dőlt ki legelőbb. Elaludt még éjfél előtt. Szintúgy a Kaci. Mit neki petárda, meg tűzijáték! Úgy horkolt a kosarába, mint egy gőzmozdony. Apával filmet néztünk a kisebbik laptopon. A Brian életét. Nagyon jó volt. Közben váltott 00:00-ra apa telefonja. Pont láttam, amint átértünk 2012-be. El is kiáltottam magam, hogy B. Ú. É. K.! Aztán elaludtam. De akkor már a Twilight ment. Azt hiszem.

Így múlt el a szünet. Jó volt nagyon. Kicsit sajnálom is, hogy holnap már iskola. De a fogalmazást legalább megírtam.