Azt mondta a Márta, hogy nem szokta nézni a blogomat, mert nem érti amit írok. Neki az angol kínai. Illetve nem magyar. Szóval ezért kínai. És a nanónak is. Néha megnézik a képeket de semmi több. Nem írják, hogy hú de jó vagy hú de rossz, na jó azt ne, mert minden csak angol angol és angol és Klárimama szerint is butaság, mert mi magyarok vagyunk hát beszéljünk magyarul. szerinte a magyar nagyon szép nyelv, ezért mától írok magyarul is, hogy ők is olvashassák. Azt a címet adtam, hogy tarka magyarka, mert ez egy aszparanta és nem a marha bár az is tarka, hanem én a magyarka és ez így nagyon viccesen hangzik. tarka magyarka. szerintem vicces. most jutott eszembe és elsőnek bemásolom a szünidei fogalmazásdolgozatom. Arról eddig úgy is elfelejtettem írni és ez azért is jó, mert pont 2012 legeleje, az első dolog amit láttam belőle, így ez pont passzol kezdésnek.
A téli szünetben történt…
(Pásztohy Lili története)
A szünet előtt két eseményt vártam igazán. A Karácsonyt és anya születésnapját, amely pont szilveszterre esett. E kettő körül azonban megesett még számos dolog, amelyeket kár volna kihagyni, így most megpróbálok mindegyikről írni egy kicsit.
A karácsony. A fát, mint tavaly, most is együtt vettük. Sőt, ez alkalommal én választhattam. 3000 forintot fizettünk érte, és otthon le kellett vágni belőle vagy 40 cm-t, hogy szépen beférjen. A díszítést is közösen csináltuk. Kora délutánra készültünk el. Aztán, hogy az angyalok rendben tehessék a dolgukat, elmentünk az unokatesóimhoz Pomázra. Náluk mindig ebéd után van az ajándékozás. Ott voltak Anyarosék is, meg a Gyurci anyukája és a testvére. Nem mehettünk rögtön be, mert meg kellett sétáltatni Zsombiékat, hogy a Jézuska a fájuk alá rejthesse a dobozokat. Egyébként tudom, hogy náluk igazából a Katiék teszik oda. Egyszer meglestem őket. Azért így is jó volt bontani. A Márta kapott apáéktól egy fürjtojás-keltető gépet. Azt mondta, ilyen jó ajándékot még senkitől sem kapott. Mielőtt haza indultunk volna, huszonegyeztünk. Én a Mártával voltam, és a végén elnyertük mindenki zsetonját. 720 forint ütötte a markunkat, aminek a fele 360, én mégis 400-at kaptam.
Hazafelé már nagyon izgultam. Úgy éreztem, hogy a mi fánk alatt nem fog ajándék várni. Apa nyugtatott, hogy nem voltam én annyira rossz, meg különben is, amíg hiszek az ünnepben, lesz mit bontani. Azért megígérte, arra az esetre, ha az angyalok mégsem jönnének, anyával akkor is meg fognak engem ajándékozni. Anyaros kitett minket a köz elején. Onnan sétáltunk. Néztük az ablakokat, kerestük a nyomokat. Egyszer régen, emlékszem, arany hajat találtunk az úton. Most nem. De láttam, mert titokban belestem hozzájuk, hogy a Rékáéknál már jártak az angyalok. Nem akartam sietni, mégis hamar hazaértünk, és ahogy a ház sarkánál befordultunk látjuk ám, hogy a terasz, meg az ablakpárkány mécsesfénybe van öltöztetve. Na, akkor gyorsan, elő a kulcsot! Én nyitottam be elsőnek. Hallottam a zenét. Halkan szólt. A sötétben világosság pislákolt, színesen játszott. Tudtam, hogy a fán világítanak az égők. Aztán hirtelen előrontott a Kaci. Borzasztóan izgatott volt. Nagy nehezen ledobtam a cipőmet, és megtörtént… A fa alatt volt az ajándék. Nagyon örültünk, énekeltünk, és sorban kibontottuk az összes dobozt. Aztán, mikor már mind megvolt, apa előhozta, amivel ő készült, tudjátok, arra a bizonyos esetre… Mondta, hogy nem olyan szupi, mint ami a fa alatt várt, de én mégis nagyon örültem neki. Két könyv volt, meg egy csupor lépes méz, pont, amilyet mindig is akartam.
Éjfélkor misére mentünk. Nekem ez volt az első éjféli misém. Szerencsém volt, mert még pont le tudtam ülni hátul Marcsi néni mellé. Láttam a kis Jézust, amikor behozták. Széttárt karokkal vigyázzba állt György atya tenyerén. Nem nézett ki újszülöttnek. A mise végére igencsak elfáradtam. Kétszer ki is esett a kezemből a perselypénz. Azért örülök, hogy fennmaradtam.
26-án levitt minket a Szilvi Totojásékhoz Kaposvárra. Másnap meglátogattuk Mernyén a dédit is. Nagyon örült. Köt nekem pulcsit, sálat, sapkát. Mindegyikhez méretet is vett rólam. De a Kaci sem fog kimaradni a jóból. A mami készít neki egy kiskabátot. Nagyon cuki lesz. Színes és csíkos. De most nem is erről mesélnék! Inkább a visszaútról. Vonattal jöttünk. Intercityvel. Volt egy kis gond a jegyekkel, mert véletlenségből egy későbbi járatra szólt, de apa elintézte a kalauzzal. Maradhattunk. A lényeg, hogy a vonaton, nem is az intercityn, hanem már az átszállás előtt, a személyen, amin Dombóvárig zötyögtünk, találkoztunk Marikával. Másfél évvel idősebb nálam, és egyedül vonatozott ilyen nagy távolságra. Visnyeszéplakon lakik, a Tanya 66 alatt. Úgy élnek ott, mint rég éltek öregek messze falvakban. Vályog a házuk, amit maguk építettek a szomszédokkal. Mesélte, hogyan dagasztották a sarat. Lakott régen városban is, de már nem hiányzik neki. Ahol most él, a lányok csak szoknyában járnak. Olyan buggyosban, amiben a néptáncon táncolnak. Nem megy iskolába úgy, mint mi, magántanuló. Ketten vannak az osztályban. Ő meg a barátnője. Minden órát más anyuka, meg apuka tanít más-más házban. Nincs tv, de mindig tartanak bált, ahol népzenét játszanak. Sokat olvas. Akkor éppen a Tamás bátyó kunyhóját. Mesélte, hogy nem szednek gyógyszert, és nem kapott még oltást sem. Nagyon szeret beszélni. Cseréltünk címet. Fogunk levelezni.
30-án nálunk aludt a Gergő! A Zsombi nem akart. Azt hajtogatta: "Anyával! Anyával!" Viszont a pótmatrac annyira el lett pakolva a padláson, hogy a Katinak kellett hoznia egy felfújható ágyat. Gép pumpált bele levegőt, és amikor megtelt, akkora lett, beterítette az egész padlót. Olyan volt, mint egy ugrálóvár alja. Hamar ki is próbáltuk. Anyának többször ránk kellett szólnia. Megnéztünk később két Elmót és egy Micimackót. A Gergő teljesen odavolt. Még nem látta a Szezám utcát. Amikor pedig lefeküdtünk, azt képzeltük, hogy a fenekünk alatt ringatózó matrac nem más, mint egy tengeren sodródó tutaj.
Jöjjön most a szilveszter! Anyának szuper ajándékkal készültem. Teljesen egyedül megtanultam zongorán a Csendes éjt, és el is játszottam neki. Ó, és reggel apával korán keltünk, hogy elkészítsük anya tejes kávéját. Ágyba vittük neki. Nagyon örült. Tortát nem készítettünk. Tavaly majdnem, de azt anyának kellett befejezni. Most pedig azt ígérte, hogy süt egy Eszterházyt. Még sosem csinált azelőtt. Nagyon nehéz torta. Sajnos nem sikerült. Azért az ehető részek elfogytak. Durrantottunk pezsgőt és társasoztunk. A Champions-ban anya nyert. Megérdemelte, mert karácsonykor nagyon rosszul ment neki. De a nagy vidámságba került szomorúság is. Meghalt anya utolsó afrikai fűegere. Nagyon öreg volt. Matuzsálem. Kétszer annyit élt, mint amennyit a könyv írt. Most a fia mellett fekszik egy dobozban a terasz alatt. Lehet, hogy papírhajón kis mécsessel egyik este leúsztatjuk a Dunán, vagy héliumos lufikkal felengedjük a felhők közé. De az is lehet, hogy a sövény alatt ássa el őket apa. Közel a többiekhez.
Aztán ahogy közeledett az éjfél, úgy lettünk egyre álmosabbak. Anya dőlt ki legelőbb. Elaludt még éjfél előtt. Szintúgy a Kaci. Mit neki petárda, meg tűzijáték! Úgy horkolt a kosarába, mint egy gőzmozdony. Apával filmet néztünk a kisebbik laptopon. A Brian életét. Nagyon jó volt. Közben váltott 00:00-ra apa telefonja. Pont láttam, amint átértünk 2012-be. El is kiáltottam magam, hogy B. Ú. É. K.! Aztán elaludtam. De akkor már a Twilight ment. Azt hiszem.
Így múlt el a szünet. Jó volt nagyon. Kicsit sajnálom is, hogy holnap már iskola. De a fogalmazást legalább megírtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése