It's on the last page of the may issue of the magazin and i'm very proud of it cos it's the first time and now i'm 1 of 10 whose drawings were found good enough to be published. oh and my prize! But before that i've to tell you about the competition which was about circus and i sent my old drawing of the tightrope dancer among the stars who's trying to reach out to the moon. you've already known that one haven't you? so for that I've got 2 books one of them a circus story but that book i'd already have and that's an other story cos last year i was at the palace of arts which is in Budapest and there was that exhibition and my mum's painting on the wall too and there was lots of activities for children and ági szalóki's concert which was totally cool and it was gingalló you must google it and there were lots of children's book writers and illustrators and there they showed us their new books and they talked of them and they asked us questions and i answered one of them so i got the book. and that was the book i won at the nat geo kids' circus competition. See, i got the same book as a year before and i didn't want to keep both of them so i deceided to give the second copy to my classmates and it is now on a shelf in my classroom. Oh and not only the tightrope dancer drawing i sent but wrote a story about my circus too. and i almost forgot that i also won a deck of cards. so that's all for now. and i'm sorry that i've not been around so often these days but I've been given a lot of homework, exercises, papers recently. okey bye LiLi out
oh and here is a photo of me and a clown (there were lots of clowns around there, lots of fun) and módra ildikó i mean ildikó módra who wrote the story of Trapp and trapp is a horse who had a decent job in the circus but his circus went bankrupt and closed down and the horse had to find his own way of living through lots of adventure. So that is me picked out of the audience answering the question and bingo got the book.
and the illustrator who was there too though not pictured here drew me in it. It is Trapp. Nice right? I'll show you below.
okey one last thing. for the competition attached to my tightrope dancer drawing i sent my own story of a circus adventure of mine. i share it with you too now but it's in hungarian i'm no in the mood for translating it and it's over 8 o'clock have to go to bed and a lot of exams ahead this week gonna be kind of rough or something like that you know what i mean well read if you can here it is:
A cirkusz
Ó, a Cirkusz! Nagyon szeretem. Amikor Szentendrén jár a vándorcirkusz, mindig megnézem őket. Pedig nincs is igazi oroszlánjuk és tigrisük, ahogy azt a plakáton mutatják, és Piroska, a légtornászlány sem úgy néz ki a valóságban, mint azon a hirdetőtáblán a Kaiser's mellett. De engem nem zavar. Szeretek cirkuszba járni. Jó a szaga. És lehet izgulni, hogy vajon a késdobáló most az én apukámat választja-e ki a közönségből a nagy mutatványához.
Egy szó, mint száz, idén tavasszal is jöttek, mi pedig természetesen elmentünk. Apa meg én. Az első sorba ültünk le. Rajtunk kívül csak egy szomorú bácsika üldögélt a nézőtéren. Egész előadás alatt csak sóhajtozott, hogy hajajj, meg ejnye. Mikor apa elment nekem perecért, gondoltam, megkérdem már tőle, miért lógatja annyira az orrát. Azt mondta, hogy ő a bohóc, de már jó ideje senki sem nevet rajta. Úgyhogy már ki sem megy a porondra. Nagyon megsajnáltam. A cirkusz bohóc nélkül nem is cirkusz!
No, amikor apa visszatért a büféből, mondtam neki, hogy tartsa a perecet, amíg kimegyek a mosdóba. De nem oda mentem ám! Csak hátra, a sátor sarkába. Ott aztán előhúztam a zsebemből a piros krumpliorrom, felhelyeztem és elkiáltottam magam:
- Itt van, megjött Lili bohóc!
Na, erre mindenki nagyot nézett. A zenekar elhallgatott, a pudliparádé abbahagyta a parádézást a porondon. Én ekkor odacsámpáztam a nagyon szomorú öreg bácsikához, mélyen a szemébe néztem, és azt mondtam:
- Csiribú, csiribá, nevess te záptojás!
Egy darabig csak nézett, aztán lassan elkezdett mosolyogni. De úgy ám, mint az igazi bohócok, akiknek az egyik szeme mindig sír, a másik pedig nevet. S amikor már igazán bohócosan csillogott az arca, felkötöttem neki a krumpli orromat, és odasúgtam a fülébe:
- Most légy te a bohóc!
Hiszed, vagy sem, így lett az én vándorcirkuszomnak újra bohóca, és attól a naptól kezdve az előadásokon a sátor majd kipukkadt a nevetéstől.
Congratulations Lili!!! :) xox
VálaszTörlés